A halál folyamata

A halál szükségképpen előbb vagy utóbb eléri az embert. Senki sem tud ez ellen tenni, az élet törvénye értelmében, aki megszületik, meg is fog halni.

A halott testről

A halott test jó ideig aktív marad, bár ez már a passzív aktivitás állapota. Tovább zajlanak a kémiai folyamatok. A gyomor a szívverés leállta után még 24 órán keresztül folytatja az emésztést.

A haj és a köröm még 3 napig tovább nő.

A tényleges bomlás a fejben kezdődik. Az agyszövetek a szívműködés leállása után mindössze 4 percig maradnak életben. Ha a szív nem keringeti az agyszövetekben a vért, azok vértől sűrűsödve halnak el.

A szív tartósabb, mint az agy. A szívpitvar még akkor is összehúzódik, amikor a kamra már megszűnt dobogni. A jobb szívpitvart ezért ultimum moriens-nek nevezik: a legutolsó, ami meghal.

A halál pillanatában az ütőerekből a vénákba és a hajszálerekbe ürül, és a nehézségi erő következtében a test alsóbb részébe süllyed. A holttest felfelé néző arcának különös sápadtsága éles ellentétben áll hátának vérvörös színével, ha a testet hirtelen megfordítjuk.

A halál után 2-6 órával beáll a hullamerevség, amely a fejnél kezdődik. Az idegekben és az izmokban lejátszódó kémiai folyamatok egyre fokozódó merevséget idéznek elő, 2-3 nappal később viszont ugyanezen folyamatok a test ellazulását okozzák. A hullamerevség tehát csak időleges állapot.

Az oszlás első látható jelei 24-36 órával a halál után jelentkeznek: a vénák és a has tájékának zöldeskék elszíneződésével kezdődik. Ezután a bomlás folyamata felgyorsul.

A gyomor megszünteti az emésztést, oszlásnak indul, melynek következtében a bomláskor kialakuló gázok felpuffasztják a testet. Körülbelül ugyanekkor a szaruhártya teljesen átlátszatlanná válik a szemben.

Ekkor pusztulnak el az ondósejtek is.

Ilyenkor a test már a környezetével azonos hőmérsékletű. Természetesen a hideg konzerválja a holttestet – ezért lehetséges, hogy akár évtizedek után is találhatóak halott hegymászók hullái a hegyvidékek veszélyes szakaszain.

A test lágy részei idővel nyúlós anyaggá, előbb zselészerűvé – majd porrá válnak. Ennek sebessége a testben található víz- és folyadékmennyiségtől függ.

Az alapvető szerkezet, a csontváz több ezer évig is megmarad.